Névadónk
ZRÍNYI ILONA (1643-1703)
Zrínyi Ilona 1643-ban, Ozalj várában született, Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Katalin második gyermekeként. Testvéreivel (Petronella, János, Auróra Veronika) szeretetteljes főúri környezetben élt és nevelkedett. A tizenhetedik századi elvárásoknak megfelelően több nyelven (horvát, magyar, latin, német, dalmát, olasz) beszélt, megtanult hímezni, edzette testét, sokat lovagolt. Jó néhányszor felkereste nagybátyja, Zrínyi Miklós csáktornyai kastélyát, és a családi könyvtárban gyakran olvasgatott. Az európai országok neves személyiségeivel rendszeresen levelet váltott. Amikor eladósorba került, édesanyja családja rangjához méltó férjet keresett számára. Az előkelő férjjelöltek közül a hatalmas felvidéki földbirtokkal rendelkező I. Rákóczi Ferencet tartották a legalkalmasabbnak. A korabeli szokásoknak megfelelően az arcképcsere, a személyes találkozás és az eljegyzés után a házassági szertartást 1666. március 1-én a makovicai várban tartották. Az ifjú házaspár hamarosan a pataki várba költözött. Három gyermekük született: a korán meghalt György (1667), Julianna (1672) és Ferenc (1676).
Pár hónappal a harmadik gyermek születése után az édesapa, I. Rákóczi Ferenc ismeretlen betegség következtében meghalt. A sok csapás nem gyengítette el a fejedelemasszonyt. ” Rendkívüli diplomáciai érzékkel elérte ,hogy a gyermekei gyámja legyen, és helyettük viselhesse a Rákóczi-család közjogi méltóságait.” Sáros vármegye ispánjaként irányította a hatalmas földbirtok gazdasági ügyeit. “Gyengéden, bensőséges anyai szeretettel nevelte gyermekeit. A feljegyzésekből tudjuk, a telet a pataki várban töltötték, a karácsonyt és az újévet mindig itt ünnepelték. A felnövekedő Rákóczi gyerekek Zrínyi Ilona irányításával Patakon ismerkedtek meg először a környező világgal” .
Két évvel később az özvegy fejedelemasszony szentmiklósi kastélyában ismerkedett meg Thököly Imrével, a kurucok vezérével. Kettejük kapcsolata a szimpátiából szerelemmé változott. 1682. június 15-én a munkácsi vár kápolnájában esküdtek örök hűséget egymásnak. Három év múlva a Thököly-szabadságharc elbukott, a hadvezért a váradi pasa vasra verve Temesvárra vitette. Zrínyi Ilona két gyermekével Munkácson maradt, kis védőcsapatával közel három évig védte a munkácsi várat, és „fel tudta tartóztatni a túlerőt”. A hős asszony férfias bátorsággal állt a várvédők élére, irányította a harcokat, gondot viselt a sebesültekre és óvta a vár lakóinak életét. „Európa legbátrabb asszonya” nagy tiszteletnek örvendett, de segítséget sehonnan sem kapott. Reménytelenségében döntött úgy, hogy a várat feladja. Az alku szerint Bécsben kellett jelentkeznie, ahol gyermekeitől elszakították.
„Amikor Zrínyi Ilona megtudta a kegyetlen határozatot, hogy gyermekeit elveszik tőle, halálra sápadt, és anyai fájdalmában majdnem eszét vesztve tétován bujdosott szobáiban, hangos sírással, mint kölykeitől megfosztott oroszlán. ” Egyetlen fiát 12 éves korában látta utoljára. Soha többé nem találkoztak!
Csaknem négy év elteltével sikerült elérnie, hogy a Thököly által elfogott Heisler és Doria magas rangú császári tisztekért cserébe újból szabad lehetett. 1692-ben császári kísérettel indult el, hogy találkozzon a száműzetésben élő férjével. Utoljára nézhetett körül a birtokain: Tokajban, Patakon. Újpalánkán találkozott Thököly Imrével, majd Pozsarevác, Konstantinápoly volt a szálláshelyük.
Nikomediában „a Virágok mezején”, súlyos betegségben 1703. február 18-án halt meg. 1906 óta fiával együtt a kassai dóm altemplomában nyugszanak.
Élete, személyisége, anyasága, hősiessége példa a huszonegyedik századi magyar nők számára. „Nagy tettei által híresebb az egész világ előtt” – írták róla.
- Rákóczi Ferenchez címzett levele nemcsak anyai végrendelet, hanem erkölcsi intelem is:
“A világon semmi sem dicséretesebb, mint a jó név és a tisztességes hír, az soha nem szűnik meg, örökkön megmarad. A javakat elveszteni semmit sem jelent, de aki becsületét veszti el, mindent elveszít
Tiszteld az embereket, érintkezz szívesen az idegenekkel, …mert aki másokat tisztel, önmagát tiszteli…”